INTELMEK MAGAMNAK

 

Akiben hinned kell, te vagy.

Soha ne hagyd el magad!

 

 

Higgy a reményben,

a hajnalt hozó éjben.

Higgy ebben a földben,

amely életben hagyott,

sebeid bármilyen nagyok.

 

 

Higgy a le- és felmenőidben,

régi múltban, távoli jövőben.

Higgy azokban, akik a

pusztítás közepén jártak,

és mégis talpra álltak.

 

 

Higgy a reményben,

ha nem is te vagy az élen.

Ne várd, hogy majd a szerencse,

életed a bajból kimentse.

 

 

Amíg élsz, mozogsz, és enni kívánsz,

arcodon lehet tízezer ránc,

mozgasd a lábad, a kezed,

ha téglát raksz, helyére tedd,

és egyszer csak újra épül a házad,

élsz megint a jövődnek,

a benned bízó családnak.

 

 

A társaknak, akik erőre kaptak

példádból, és élnek miattad.

Ők nem a múltban ragadtak,

hanem jövőbe indulók.

Zengj nekik győzelmi indulót.

 

 

 

 

A VÁROS SZÉLÉN

 

A város szélén, ahol lakom,

egy mezőre néz az ablakom,

vagy csak én mondom mezőnek,

sárgafejű napraforgók nőnek.

 

Földig görnyedő öregasszony,

kezében a kitépett sok gyom.

Bámulom őt, és eszembe jut,

miért is hagytam én el a falut.

 

Lám csak a múlt visszaköltözött,

és virul az új házak között.

Madárrajok röpülnek olykor

dézsmáért a földdel bajlódóktól.

 

Nagy ez a mező, hosszú, széles,

ki tudhatja, majd még mit ér meg.

Eltűnik andalító színe,

ha nagy gépek nyomulnak a színre.

 

Talán repülőtér betonja,

vagy új sztrádáé, földbe nyomva

veteményt, krumplit, kukoricát,

csendet ölve, és madarak dalát.

 

A város szélén, ahol lakom,

elábrándozok a múltamon,

szemben a mező minden reggel

reménnyel biztat, hogy élnem kell.

 

 

 

 

 

LEVÁLTÁS

 

Az Elnök rokona,

unokatestvére

sógorának húga

ajánlásával jött

egy jó állást kérve.

Az anyai ágon

számon tartott rokon,

kicsit ugyan lökött,

de azért el tudna

látni akármilyen

fontos feladatot,

ahogy a többi is,

aki állást kapott,

mind bizalmi ember,

hisz mindegyik rokon.

Mindegy, hogy vállalat

vagy minisztérium,

egyik sem válogat.

Ez az új rokon is

biztos van olyan jó,

hogy főigazgató

legyen egy nagy cégnél.

 

 Vagy magasabb rangban,

minisztériumi

főosztály eddigi

kiutált fejénél.

Akiről az Elnök

Ilyesmiket gondol:

„Ahogy ez dorombol,

a nyelvével fellök,

s közben nála a kés.

Bátorsága kevés,

hogy azt is használja,

a kétszínű gyáva!”

Így hát végső fokon

nincsen abban semmi,

ha majd egyik napon

elfoglalja helyét

a hűséges rokon.

 

 

 

 

EMLÉKSZEL-E

 

Emlékszel-e szép időkre,

mikor dédelgetett a béke,

és az égen nem varjak szálltak,

az emberek köszöntek, megálltak.

 

 

Ismerősök lettek egyre többen.

Óvatosan vezettek a ködben,

nem gondolták, hogy lekésnek

a kondérról, hol levest mérnek.

 

 

Mondd, hogy béke van nálunk.

De ez a hajléktalan világunk

dühöt és rettegést termel

bennünk, ahogy a jég mindent elver.

 

 

A pénz, a pénz, ez az átok

köti gúzsba a világot.

Ha teneked nincs, véged van

nappalodban és álmodban.

 

 

 

 

MINT AZ IDŐ

 

Este, jó idő volt az ígéret:

Napsütés, csendes nyári szél.

Az embernek jobb kedve lesz,

ha az időjós jót ígér.

 

És az ember el is hiszi a jót.

Álmodik is róla éjjel:

Napfényes ég, csendes folyók,

időjós ígéretével.

 

S az ébredés, mint a bomba,

szétrepíti az álmokat,

ott hevernek mind halomba.

Hihetsz-e még a jósoknak?

 

A jóslás már mind ígéret volt

arról, hogy most minden más lesz.

De a szél tovább is tombol,

s lelkünkben, testünkben kárt tesz.

 

 

 

 

TÚLLÉPEK MINDENEN

 

Túllépek mindenen,

mit vágyam álmodott,

az álmom vágyain,

minden emlékemen

és a jelenemen,

a jövőre pedig

már nem is gondolok.

 

Megdermedt agyamban

olykor még felréved

a miért, semmiért

minden vesztegetést

kiálló félelem,

hogy megtépázhatják

makulátlan nevem.

 

Hány korszak kellett,

hogy végre megértsem:

A hős, a becsület

elbukhat a vészben,

s akik nem áldoztak

még soha semmiért,

viselik a babért.

 

 

 

A KÉT KEZEM

 

A két kezem

Magasban van

Felemeltem

Hogy áldást osszak

Vagy

Megadjam magam

 

 

 

INTELEM POLITIKUSOKNAK

 

A nép nevét

ajkadra hiába ne vedd.

Ha ő magáz

téged, te sem tegezd.

Tiszteld őt, szolgáld hűséggel.

Ne ígérj hamisan

választás évében.

 

 

Bármily rangot is értél el,

nem a nép van

érted, ha követ is szívvel.

Bizalom a

politikus éke.

Büszke lehet,

aki ezt elérte.

 

 

 

 

 

 

DÖNTSD EL

 

Mi is neked a Haza?

Döntsd el, mert mindenkinek

kell tudnia,

hogy csak állampolgára

a hazának,

vagy hű fia.

 

 

 

FARKAS ÉS BÁRÁNY

 

Mit mondott a farkas

a báránynak?

Ne ficánkolj, úgyis

megzabállak!

 

Megijedt a bárány,

s körülnézett,

hol találna gyorsan

menedéket.

 

Messze volt a puli

meg a pásztor.

Miért is csavargott

el a nyájtól?

 

Bee, sírt a bárány,

itt a vége.

Megeszi a farkas

őt ebédre.

 

Csakhogy a vadász már

hosszan leste,

miben mesterkedik

ez a beste.

 

Puskáját tartotta

épp a célra,

és nem a kisbárány

lett a préda.

 

 

 

 

HA ADAKOZÓ VAGY

 

Filléreidet Szent Antal

perselyébe dobálod,

és ezzel a jó tudattal

a jutalmadat várod.

 

Ha adakozó vagy, mindig

lesed, kinek mit adhatsz.

Már megszoktad a sok svindlit,

s hamis gyűjtők becsapnak.

 

Ez itt egy jólelkű ország,

más baját szánó néppel.

Ha baj van, számíthatnak rád,

s nem csak erődhöz mérten.

 

Felhívások jönnek csőstől,

bankok, „médiák” kérnek –

mintha ők adnák – a néptől

másoknak segítséget.

 

A raktárak tele vannak,

a segélyszámlák szintén.

Patikamérlegen adnak

ebből zsugori szintjén.

 

Ha te segíteni akarsz,

nem kell gyűjtőkre várnod.

Keresd, hol a legnagyobb baj,

s menj el te a családhoz.

 

 

 

 

TRANSZ