HOGYAN BÍROD III. FOLYTATÁS
AKI HITÉBŐL
A hihetetlent is elhiszed,
ha akarod.
Máskor meg a valóságost
is megtagadod.
Befolyásol az Ég, a Föld,
és minden napszak.
Tétovázol, míg elhiszed,
mi hasznot adhat.
Magadnak már rég elsoroltad,
amiben hinned kéne.
Például a szerelemben,
de amint gyengül a kéje,
hited is máshová lebben.
Isten, párt, szónok
hullámzó hitedre ad módot,
s mikor minden rendben van veled,
egyiket-másikat elfeleded.
Ez vagy te, a hívő,
ki mindent hited szerint teszel,
mint olyan ember, aki
hitéből hol ezt, hol azt vesz el.
EGYETLEN EZ A NAP
(Karácsonyi vers)
Édesanyák, asszonyok,
megszületett e Gyermek,
aki békét hozott,
s előtte térdepelnek.
Előtte leborulva
áldást kér a Föld népe,
ki megmaradt, hogy Jézust
Isten fiaként értse.
Megszületett végre a Gyermek,
sorsában megváltó halállal.
Asszonyok, kik fiút nevelnek,
imádják istenítő vággyal.
Édesanyák, ez hajt titeket:
táplálni, szeretni kisdedet,
gyermekkorból felnőtté vált férfit,
kik az anyai szívet megértik.
Asszonyok, ahogy Máriának,
tiétek a kín és dicsőség,
új embert adni a világnak,
az örömnek és a halálnak.
Süssetek, főzzetek, hisz itt az ünnep,
bárhol a Család, a szívek örülnek.
Egyetlen ez a nap, mikor mindenki
anyja szavait hallja és megérti.
BETLEHEMESEK
Elhoztuk a Jézuskát, Jézuskát,
Gyújtsátok meg a gyertyát, a gyertyát,
Köszöntsétek imával, imával,
Szívetek hű szavával, szavával.
Elhoztuk a csillagot, csillagot,
Jászol fölött ott ragyog, ott ragyog,
Eljöttek a pásztorok, pásztorok,
Ajándékkal királyok, királyok.
Itt van Jézus közöttünk, közöttünk,
Áldásával eljöttünk, eljöttünk,
Legyen béke e házon, e házon,
Baj rá sose találjon, találjon.
Imádjátok Jézuskát, Jézuskát,
Gyújtsátok meg a gyertyát, a gyertyát,
Imádjátok hálával, hálával,
Mert megmentett halállal, halállal.
A FÉNYES CSILLAGNAK
Csend van,
kihaltak az utcák,
és mintha csak tudnák,
még a madarak is
halkan
csicsergik el: csip, csip…
Ünnep
fényével a béke
sugarának éke
ez a nap: Karácsony,
szívet,
és lelkeket átfon.
A vágy:
örülni, szeretni,
végre otthon lenni.
Szülő és a gyermek
egymás
közelében ülhet.
Jászol
melegében vannak,
akik hisznek annak
a fényes csillagnak.
Bárhol
vagy, soha el nem hagy.
ÉRD EL
Isten nem adott garanciát
az embernek százhuszonöt évre.
Ki-ki maga küzdjön,
s a magas kort elérje.
Élni akarni kell, teljes hittel.
Még ha bajok, gyászok kínja gyötörne,
legyen reményed, hogy
szíved megkímélje.
Elesni könnyű, felállni nehéz,
de a célig érni talpon lehet.
Állj fel, és most indulj!
Érd el száz évedet.
IDÉZET
Dr. Diagnosis Immediat:
„Ne a tüneteket kezeld,
keresd meg a baj okát,
és ha az okra lelsz,
vágd ki, ha ki kell vágni
az ártó idegen testet,
pusztítsd el a vírust, baktériumot,
a fekélyt, melytől húsod lefeslett,
és téged az elfekvő osztályra dugott,
ahol naponta újak és újak halnak,
és megriadsz, hogy meghalni hagynak.”
A FÉLTÉS TÜZE
A mi bűneink oly nagyok,
mint a tékozló apáé,
ki csak adósságot hagyott,
még teste is a halálé.
Tőlünk a hároméves gyermek,
az álmodozó tízéves lány,
vagy fiúk, ha érettségiznek,
mit kapnak, rájuk mily jövő vár?
Képesek vagyunk mást nyújtani,
mint amit apánktól mi kaptunk?
A világot alágyújtani
akarjuk, s fiunkra mit hagytunk?
A tudás lángja ég fejünkben,
összevonnánk a Földet, Eget,
csak egy dolog halt ki szívünkben,
a féltés tüze, a szeretet.
ÉS ENNYI!
Ha netán író vagy,
és keservesen kiadtad
végre a könyvedet,
hirtelen változik a környezet,
furcsálkodva olvassák a könyvet
ismerősök, mert nem így ismernek.
És ennyi! Mert ezek a könyvek
dühöt fakasztanak és könnyet.
Magáról olvas, aki olvas
a bajokról, nem nyugodalmas
álmokat ígérő időkről,
hanem a várható jövőnkről.
És arról, hogy jogosan félünk,
mert kiszogáltatottan élünk.
Száz ígéret közül mit kapunk?
Beváltva, ha egyet láthatunk.
Mit tehetünk? Kérdem a könyvben.
Ki válaszolna erre könnyen.
TITKOS SZÁMOK
Mért nem akarnak ismerni minket,
a marketok, bankok személyesen.
Barátként üdvözölnek a neten.
Bankkártyára kapjuk a pénzünket.
Titkos számok, kódok vigyáznak ránk,
és minden más titok. A partnerünk
e-mailben közli, mikor mit tegyünk,
ám, inkább élőszóval hallanánk.
Fölösleges ez a panasz, hiszen
a levelet sem postára viszem,
még csak fel sem hívom telefonon,
olcsóbb, ha e-mailbe bekopogom.
Nem látom az ügyintézőm arcát,
barát, rokon évekre ködbe vész.
Ez lenne a modern újvilág hát,
amiért küzdött az emberi ész?