HOGYAN BÍROD  V. FOLYTATÁS

 

MINDEN PERCCEL

Ahogy egér a likban,
én a nyolcvanadikban,
lapulva húzom meg magam,
mert kint éhes macska van.

Egyetlen reményem a remény,
ami már nem is az enyém.
Nyolcvan után valami sivár,
életből lehullott morzsa vár.

Persze, pesszimista vagyok,
de minden perccel valamit elhagyok,
évek voltak ezek, biztatók,
amikor kivívtam magamnak a jót.

Most meg, ahogy egér a lyukban
lapul a macska elől, játékukban
nincs igazi rettegés, félelem.
De az élet már nem játszik velem.

~ 59 ~

HALOTTAIM

Ezer halottam van minden évben,
rokonok és földijeim.
Kiválasztott személyem
által lettek ők a halottaim.

Az őseink egyek voltak,
jóban-rosszban, míg a hágón
e hazáért lovagoltak.
Dicsőség fénylett a zászlón.

Diadal volt a megtalált haza.
Nem törte meg semmilyen pusztulás,
őseink véres párbaja,
hitünket romboló csuhás.

Magyarok vagyunk, és halottunk
minden évben töméntelen.
Gyászoljuk egymást, ha meghalunk.
Imánkra az ősi hang felel:

Tüzek és dobok hangja,
jövőt látó táltosok kürtje,
vágtató lovak dobogása.
Hang, mely népünket ideküldte.

~ 60 ~

ELHULLOTT PERCEIM

Te vagy, aki sír a szívemben,
és te vagy, aki nevet,
ha látja, hogy minden rendben,
sem a szívem, sem a tüdőm
nincs túl még az időn.

Elhullott perceim
testembe rakódtak,
mint bénult semmiségek,
mint véremet pusztító mérgek.

Agyam, ez a furcsa központ
észleli a terhet,
s olykor nekiront
a veszélyes helynek.

Ki győz, ki nem,
ezt meg én észlelem,
ahogy tombol a harc
sejt és sejt között,
melyekbe múltam
s jövőm költözött.

~ 61 ~

TESTEMMEL KÜZDVE

Magamnak vagyok
kiszolgáltatott,
ahogy a sasok.
Ha prédát kapott,

már viszi tovább,
a biztos helyre,
vigyázva, hogy más
majd meg ne lelje.

A biztonságom
féltem nap mint nap,
mert a halálom
egyre riogat.

Az egészségem
megszerzett kincsem,
keményen védem,
mert másom sincsen.

Nem szívességből
kaptam, küzdöttem,
hogy újra éljek.
És még reméljek.

~ 62 ~

ÉN IS TUDJAM

Békét, békét a fejemben,
harcban áll a két agyfelem.
Van úgy, hogy ezt vagy azt tenném,
s hol a bal, hol a jobb áll mellém.

Van úgy, hogy nem is látom,
amit kellene látnom,
lábamnak, kezemnek dolga lenne,
de zenét hallgatok elmerülve.

Írd le, amit gondolsz, biztat a bal.
A jobb: Mi gondom más gondjaival?
Ikszet írok a papír tetejére,
hogy emlékeztessen, amit írnom kéne.

Békét tenni a fejemben!
Békét tenni a szívemben!
Ez vagyok! Tudja meg minden szervem,
és én is tudjam, mit kell tennem.

~ 63 ~

AZ ÉRZELEM

Az érzelem
soha nem múlik el,
marad vonzás,
vagy épp gyűlölettel telt
féktelen.

Már ölni kész
indulatok tára,
a bosszúé,
szíved minden vágya
semmibe vész.

Te magadnak
lehetsz ellensége,
te hitted, hogy
boldoggá tesz végre
a pillanat.

Kijátszottak,
és te is másokat.
Lehet, hogy ölsz,
szórod az átkokat.
S megbocsátasz.

~ 64 ~

ISTEN HATALMA

Mi lenne, ha egyik hajnalon,
ahogy tolvajnak az alkalom,
felszívnák a vizet egy csövön,
s kerengene túl a földkörön.

Lehetséges volna ez, hogyan?
Tudjuk, Istennek hatalma van,
hisz hány csodájára van tanú,
s az ember sem korlátolt agyú.

Amit szóba hoztam, meglehet,
el sem érheti a képzelet.
Mert azt jelentené, hogy vége,
ez várhat az emberiségre.

~ 65 ~

,,
LEVEGOT!

A HORDÁK

Négy irányból rontottak
egymásnak a hordák.
Az ok egy dombocska volt,
ahol zászlójukat
majd oszlopra vonják.

Minden zászlón egyetlenszó állt: DEMOKRÁCIA.
Csak a zászlók színe volt
más: piros, zöld, sárga, barna.
Vajon melyiknek lesz hatalma?

Az aprócska domb
látszólag semmit sem ért,
de valami mégiscsak
volt alatta – arany.
Tudták, aki megszerzi,
örök hatalma van.

Ám nem vallották be.
Zászlójukra ezért
mázolták a demokráciát,
s így rontottak egymásnak,
mint dühödt vad hordák.

~ 69 ~

SOK ÖKÖR EGYÜTT

Halál a gőgösökre.
Mindegyik falva ökre.
Nem akarnak húzni, tenni,
csak arany szénából enni.

Amikor az ökör lesz a gazda,
belelökhet ganajba, gazba.
Sok ökör egész csorda,
csapkodó farkukkal vernek orrba.

Tudjátok, mi a baj? Mi az ökröt
tejelő tehénnek néztük, vödröt
állítottunk alája, hogy fejjük.
S filléreinket is letejeljük.

~ 70 ~

MOST HALLOM

Nem kísér a gazdagok szerencséje,
nem játszottam semmit senki kezére,
míg raktáros és éjjeliőr voltam,
inkább láttam volna magamat holtan.

Most hallom, hogy mások mit cselekszenek,
mintha rendelkeznének életünk felett,
bátran elorozzák minden reményünket,
s a sors nem őket, hanem minket büntet.

~ 71 ~

ÁRUINKAT ADNÁNK

Hazafüggetlen honfitársak
jövőnkről naponta döntenek
gőgösen, nincs bennük alázat.
Lent csak mezőt látnak, fönt hegyet,
és mi emberek, ha van testünk,
csak annyi nekik, mintha legyek
döngenének a koncaik felett.
Féregnek néznek, s ez a vesztünk.

Világfiak, européerek
szorongató markában vagyunk,
kibújni belőle nem lehet.
Egérutat hogyan találjunk?
Mi nem vagyunk jó üzletfelek,
áruinkat adnánk áru helyett!
Mindenünk, ami van, másoké.
S elvárják, hogy azt mondjuk: oké.

~ 72 ~

JÓ LENNE

Jó lenne már összefogni,
társat társ mellé hozni,
magyarnak magyarhoz állni,
a közös célt megtalálni.

~ 73 ~

ITT TARTUNK

Nem éreztük, hogy jön a cunami,
hegyomlás, vízözön, sárlavina.
Nem láttunk állatot, embert hullani,
foglalást az adósok házaira.

A hetipiacok telve voltak
a hazai kertek terményeivel,
volt vevője minden kisboltnak,
s jövője annak, aki termelni mert.

Aztán egyszer csak minden megváltozott.
Mint szél hordja a parlagfű porát,
nőni kezdtek a hipermarketok,
magukhoz ragadva az élet jogát.

Itt tartunk. Holtak a gyümölcsöskertek,
üres ólak és a veteményesek.
Gazdáik, akik álmodozni mertek,
felfogni sem bírják, miért vesztesek.

~ 74 ~

DÜHÖDT EBEK

Dühödt ebek járnak közöttünk.
Bármelyik bármikor belénk marna.
Minden marással nő a hatalma,
s ha közülük egyet-egyet lelöktünk,
biztat másokat, hogy keljen agyarra.

Vajon a politikus milyen ember?
Nem is forradalmak vezére?
Hátulról támad, szembenézni nem mer,
gyűjtöget, mint hangya a télre,
és rátapos a többiek kezére.

Mindenki lehet politikus ma már,
ha tud hazudni, s akárkit átver.
Hívőt még a legaljasabb is talál,
ha csalás, sikkasztás a pártelv.
A mocskos folt is hasonló foltra vár.

Dühödt ebek vannak közöttünk,
arany szobában, bíbor széken ülnek,
ugatásuk mérgezett hegyű dárda,
soha senkin nem könyörülnek.
Ám magát velünk mind szembetalálja

~ 75 ~

LEVEGŐT

Adagolóból szívom az oxigént
óránként, mikor már fulladok,
mindegy, hogy nyár hevít, szél zenél,
a létezéshez kevés vagyok.

Zsebemben hordozom a műanyag pipát,
életemet mentő kétszáz lélegzettel,
este pedig sóbarlanggá varázslom át
a szobámat lélegeztető gépemmel.

És mégis muszáj élnem, mert látnom kell,
ahogy a kiszolgáltatottságból magára lel
ez a nép, és nemet mond, ha nemet kell,
de a szabad és szebb jövőre igennel felel.

~ 76 ~

EMLÉKEZTETŐ

Édes hazánk soha sem mostoha,
még ha beteg is, rosszul megy sora,
ne hagyd el, csak te segíthetsz,
senki más, te vagy a fia.

~ 77 ~

SÓ-SHOW

Azt mondja a hatalom,
aki most van hatalmon:
Havas utak sózása tilos!
Ez a parancs csak azért kínos,
mert nem lehet betartani.
A sózók nem tudják másvalami
anyaggal pótolni a sót.
A közlekedők sínylik meg ezt a show-t.
Olyan ez, mintha parancsba kapnák
az eddig csak babot főző konyhák,
hogy ezentúl babot főzni tilos,
de mást nem adnak helyette most.
Ezért hát ömlik a só az útra,
s mindenki mormolja: mea culpa.

~ 78 ~

JELENTSD

Akárki vagy, nyomogasd csak
a beárulós gombokat,
hogy itt meg ott én azt mondtam:
ez egy ilyen, az egy olyan.
Jelents fel bármilyen okon,
a feljelentő gombokon.

Ha bíznak az árulóban,
mint a gáttalan folyóban,
mint az elhúzódó perben,
elfeledt ígéretekben,
te csak nyomogasd a gombot:
hogy mit írok és mit mondok.

~ 79 ~

TRANSZ

HOGY VIDÁMNAK LÁSS

Amikor beteg vagy, meghalok.
Azt ígértem,
lehozom neked a csillagot.
De látnom kell,
mit érnek a szerelmes dalok,
az ígéretek,
szóban és dalban.
Nem segíthetek
rajtad, amikor ilyen baj van.

Hogy vehetném át fájdalmadat,
a kínokat,
s mint régen, nevetni lássalak.
Szenvedésed
húsomban érzem, szívemre csap.
És csak mosolygok,
hogy vidámnak láss,
mert közös a mi
életünk, jövőnk s a gyógyulás.

~ 83 ~

IMA

Istenünk,
légy velünk.
Adj nekünk erős hitet:
élni a szenvedésben,
minden bajnak kitett
testünk börtönében.

Istenünk,
légy velünk.
Add, hogy higgyünk benned.
Ne engedj, hitetlennek
lennünk, mert csak addig élünk,
míg benned van reményünk.

~ 84 ~

GYÁSZ

A gyásztól már-már a
sírig értem
én is, nem volt kétség,
hogy a halál
eljön értem.

A földből kiszakadt
növény voltam,
negyvennégy közös év
– öröm, bánat –
súlyát hordtam.

A szabad, nem szabad,
erkölcs és hit
tiltó béklyójában
nem tehettem
soha semmit.

Az emberi agyban
ott az emlék,
és fel-felbukkanna,
akármilyen
boldog lennék.

~ 85 ~

CSODA

Mindenkivel történik csoda,
ha más nem, hogy a világra jött.
Vannak, akik rendelkezhetnek
a sorsuk felett.

Az én csodám Simon Gabriella,
akivel egy májusi reggelen
találkoztam Keszthelyen
munkába menet.

Kétezeregy május három,
reggel hét óra negyven,
ez volt a perc, mikor megláttam
drága szerelmem.

Még nem is szóltam, és ő sem,
csak fogyott a szívverésem,
amit a döbbenet tehet,
már tudtam, hogy nem hagyom el
soha többé ezt a helyet.

Megjegyeztem a napot, az évet,
minden pillanatát a percnek,
amely velem ilyen csodát tett,
hogy az öröm fényében élek.

~ 86 ~

Áldassék az Úr és minden Szentek,
csodát osztó Szűz a könnyeivel.
Mert e perctől hiszek én is nektek,
meggyőztetek a hit jeleivel.

~ 87 ~

FÉLTESZ

Féltesz, hogy kimerült agyam
egyszer azt mondja, vége van.

Beszélek álmomban, sokat,
verset mondok, újabbakat,
minden szó teli reménnyel,
s elmúlik az ébredéssel.

Mi történt, hogy az éjszaka
más, mint a napfényes nappal:
egyik jobb jövőre készül,
másik lemondó szavakkal.

A napfény már nem ígéret.
Higgyek tán a sötét éjnek?
Fáradt agyam nappal-éjjel
dolgozik a remény
és a lemondás közt,
egyenlő eséllyel.

~ 88 ~

NYOLCVAN

Száz ismerős közül nyolcan
ünnepeljük ezt a napot,
habár vidámabb is voltam,
s nem attól, hogy tortát kapok.

Találkoztam már így vénen
néhány régi barátommal,
vicceltünk a nyolcvan éven,
itt-ott sajgó fájdalommal.

Ha nem voltál nyolcvan éves,
mit sem tudhatsz az életről.
Neked üzenem e versből:
küzdj, s a nyolcvanat eléred.

~ 89 ~

INTELMEK MAGAMNAK

Akiben hinned kell, te vagy.
Soha ne hagyd el magad!

Higgy a reményben,
a hajnalt hozó éjben.
Higgy ebben a földben,
amely életben hagyott,
sebeid bármilyen nagyok.

Higgy a le- és felmenőidben,
régi múltban, távoli jövőben.
Higgy azokban, akik a
pusztítás közepén jártak,
és mégis talpraálltak.

Higgy a reményben,
ha nem is te vagy az élen.
Ne várd, hogy majd a szerencse,
életed a bajból kimentse.

Amíg élsz, mozogsz, és enni kívánsz,
arcodon lehet tízezer ránc,
mozgasd a lábad, a kezed,
ha téglát raksz, helyére tedd,
és egyszer csak újra épül a házad,
élsz megint a jövődnek,
a benned bízó családnak.

A társaknak, akik erőre kaptak
példádból, és élnek miattad.
Ők nem a múltban ragadtak,
hanem jövőbe indulók.
Zengj nekik győzelmi indulót.

~ 90 ~

A VÁROS SZÉLÉN

A város szélén, ahol lakom,
egy mezőre néz az ablakom,
vagy csak én mondom mezőnek,
sárgafejű napraforgók nőnek.

Földig görnyedő öregasszony,
kezében a kitépett sok gyom.
Bámulom őt, és eszembe jut,
miért is hagytam én el a falut.

Lám csak a múlt visszaköltözött,
és virul az új házak között.
Madárrajok röpülnek olykor
dézsmáért a földdel bajlódóktól.

Nagy ez a mező, hosszú, széles,
ki tudhatja, majd még mit ér meg.
Eltűnik andalító színe,
ha nagy gépek nyomulnak a színre.

Talán repülőtér betonja,
vagy új sztrádáé, földbe nyomva
veteményt, krumplit, kukoricát,
csendet ölve, és madarak dalát.

A város szélén, ahol lakom,
elábrándozok a múltamon,
szemben a mező minden reggel
reménnyel biztat, hogy élnem kell.

~ 91 ~

LEVÁLTÁS

Az Elnök rokona,
unokatestvére
sógorának húga
ajánlásával jött
egy jó állást kérve.
Az anyai ágon
számon tartott rokon,
kicsit ugyan lökött,
de azért el tudna
látni akármilyen
fontos feladatot,
ahogy a többi is,
aki állást kapott,
mind bizalmi ember,
hisz mindegyik rokon.
Mindegy, hogy vállalat
vagy minisztérium,
egyik sem válogat.
Ez az új rokon is
biztos van olyan jó,
hogy főigazgató
legyen egy nagy cégnél.

~ 92 ~

Vagy magasabb rangban,
minisztériumi
főosztály eddigi
kiutált fejénél.
Akiről az Elnök
Ilyesmiket gondol:
„Ahogy ez dorombol,
a nyelvével fellök,
s közben nála a kés.
Bátorsága kevés,
hogy azt is használja,
a kétszínű gyáva!”
Így hát végső fokon
nincsen abban semmi,
ha majd egyik napon
elfoglalja helyét
a hűséges rokon.

~ 93 ~

EMLÉKSZEL-E

Emlékszel-e szép időkre,
mikor dédelgetett a béke,
és az égen nem varjak szálltak,
az emberek köszöntek, megálltak.

Ismerősök lettek egyre többen.
Óvatosan vezettek a ködben,
nem gondolták, hogy lekésnek
a kondérról, hol levest mérnek.

Mondd, hogy béke van nálunk.
De ez a hajléktalan világunk
dühöt és rettegést termel
bennünk, ahogy a jég mindent elver.

A pénz, a pénz, ez az átok
köti gúzsba a világot.
Ha teneked nincs, véged van
nappalodban és álmodban.

~ 94 ~

MINT AZ IDŐ

Este, jó idő volt az ígéret:
Napsütés, csendes nyári szél.
Az embernek jobb kedve lesz,
ha az időjós jót ígér.

És az ember el is hiszi a jót.
Álmodik is róla éjjel:
Napfényes ég, csendes folyók,
időjós ígéretével.

S az ébredés, mint a bomba,
szétrepíti az álmokat,
ott hevernek mind halomba.
Hihetsz-e még a jósoknak?

A jóslás már mind ígéret volt
arról, hogy most minden más lesz.
De a szél tovább is tombol,
s lelkünkben, testünkben kárt tesz.

~ 95 ~

TÚLLÉPEK MINDENEN

Túllépek mindenen,
mit vágyam álmodott,
az álmom vágyain,
minden emlékemen
és a jelenemen,
a jövőre pedig
már nem is gondolok.

Megdermedt agyamban
olykor még felréved
a miért, semmiért
minden vesztegetést
kiálló félelem,
hogy megtépázhatják
makulátlan nevem.

Hány korszak kellett,
hogy végre megértsem:
A hős, a becsület
elbukhat a vészben,
s akik nem áldoztak
még soha semmiért,
viselik a babért.

~ 96 ~

A KÉT KEZEM

A két kezem
Magasban van
Felemeltem
Hogy áldást osszak
Vagy
Megadjam magam

~ 97 ~

INTELEM POLITIKUSOKNAK

A nép nevét
ajkadra hiába ne vedd.
Ha ő magáz
téged, te sem tegezd.
Tiszteld őt, szolgáld hűséggel.
Ne ígérj hamisan
választás évében.

Bármily rangot is értél el,
nem a nép van
érted, ha követ is szívvel.
Bizalom a
politikus éke.
Büszke lehet,
aki ezt elérte.

~ 98 ~

DÖNTSD EL

Mi is neked a Haza?
Döntsd el, mert mindenkinek
kell tudnia,
hogy csak állampolgára
a hazának,
vagy hű fia.

~ 99 ~

FARKAS ÉS BÁRÁNY

Mit mondott a farkas
a báránynak?
Ne ficánkolj, úgyis
megzabállak!

Megijedt a bárány,
s körülnézett,
hol találna gyorsan
menedéket.

Messze volt a puli
meg a pásztor.
Miért is csavargott
el a nyájtól?

Bee, sírt a bárány,
itt a vége.
Megeszi a farkas
őt ebédre.

Csakhogy a vadász már
hosszan leste,
miben mesterkedik
ez a beste.

Puskáját tartotta
épp a célra,
és nem a kisbárány
lett a préda.

~ 100 ~

HA ADAKOZÓ VAGY

Filléreidet Szent Antal
perselyébe dobálod,
és ezzel a jó tudattal
a jutalmadat várod.

Ha adakozó vagy, mindig
lesed, kinek mit adhatsz.
Már megszoktad a sok svindlit,
s hamis gyűjtők becsapnak.

Ez itt egy jólelkű ország,
más baját szánó néppel.
Ha baj van, számíthatnak rád,
s nem csak erődhöz mérten.

Felhívások jönnek csőstől,
bankok, „médiák” kérnek –
mintha ők adnák – a néptől
másoknak segítséget.

A raktárak tele vannak,
a segélyszámlák szintén.
Patikamérlegen adnak
ebből zsugori szintjén.

Ha te segíteni akarsz,
nem kell gyűjtőkre várnod.
Keresd, hol a legnagyobb baj,
s menj el te a családhoz.

~ 101 ~

TRANSZ

Kihűlten fekszem és lebegek,
mint felhőszakadás
előtt a fellegek.

A transz álmomban
tört rám, hajnalban,
és a múltamban
találtam magam.

Költő voltam, egy hídon álltam
Segesvár mellett a csatában,
és éreztem, ahogy egy kozák
lovas, egy nomád,
kardjával a szívembe vág.

Aztán egy céda,
színházi préda,
Nagyváradon elcsábított egyszer,
s megfertőzött halálos luesszel.

Láttam, ahogy a szárszói síneken
álltam merengve,
vajon merre
vihetné fagyott lelkemet,
ha nem is testemet.

~ 102 ~

Nem fogtam fel,
hogy rohan felém egy vonat,
s ez volt a végső pillanat.

A transzból az ébredés
mentett ki, mikor
már átéltem minden szenvedést.
Éreztem, hogy agyhullámaim
alfáról bétára váltanak.
Lassan mozduló ujjaim
között egy papírdarab,
kusza verssel, a címe:
Te mentsd meg magad.

~ 103 ~

Emlékkönyvedbe

Ha te olvasóm vagy,
megvetted magadnak
bármelyik könyvemet,
s érzed fájdalmadat,
a hulló könnyedet,
s a derut is, amint

''
a szemed mosolyt hint,
már tudod, hogy én ezt
csak miattad írtam,
s neked nyújtom át, mint
virágot, kinyíltan.

Oldal: HOGYAN BÍROD V. FOLYTATÁS
HOGYAN BÍROD PÁLFALVI NÁNDOR VERSEI - © 2008 - 2026 - garaboncias.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat