PÁLFALVI NÁNDOR

 HOGYAN BÍROD

 

 

        Versek

 

2010 – 2011

 

GLADIUS KIADÓ

 

 A KÖNYV A SZERZŐ

NYOLCVANADIK

SZÜLETÉSNAPJÁRA JELENT MEG

EZ A KÖNYV A SZERZŐ

NYOLCVANADIK

SZÜLETÉSNAPJÁRA JELENT MEG

© PÁLFALVI NÁNDOR, 2011

 

 

 

 

AJÁNLÁS

 

 

Az a szerencse ért, hogy – a könyv szerkesztőjeként

és a költő barátjaként egyaránt – ajánlhatom Pálfalvi

Nándor ötödik verseskötetét. Ez a kötet Pálfalvi

Nándor nyolcvanadik születésnapjára jelent meg

a Gladius Kiadó jóvoltából. A Kiadónak ez a tizedik

Pálfalvi-könyve.

Amikor 2006-ban először találkoztam Pálfalvi Nándorral,

éppen a Ne fesd az ördögöt című elbeszéléskötetének

bemutatása alkalmából, hatalmas életműve

ismeretében kissé meghatottan fogadtam barátságát.

Pálfalvi Nándor a tehetsége csúcsán alkotja műveit. Az

elmúlt négy évben megjelent négy prózai kötete, egy

verseskönyve és a rajzos Gyermekversek, majd most a

Hogyan bírod című verseskötet, amely életművének

betetőzése. Két könyve nyomdai előkészítés alatt áll:

Az egyik egy természetért rajongó ember versciklusa,

a Bárányaim a kertben; a másik pedig egy újabb meséskönyve,

a Bohóka a pajkos napsugár.

Mondhatjuk, hogy az 1931-ben született Pálfalvi Nándor,

a XX. század írójaként, a XXI. század minden

gondját, örömét ismeri és felvállalja. Ma is a senkihez

nem hasonlítható egyéni stílusával alkot, mindannyiunk

örömére.

Azt hiszem, hálásnak kell lennünk a sorsnak, hogy

Pálfalvi Nándor kortársai lehetünk, és elsőkként olvashatjuk

műveit.

 

Kardos Gy. József

 

***
    MERT ITT A CSODA

(Gabikámnak)

 

Kilenc az évek száma,

amióta nem kell csodára

várnom, mert itt a csoda

nap mint nap, az évek sora

veled, lelkemben, testemben.

Te hoztad nekem, szerelmem!

 

 

Váratlan volt, mint a sötétben

felvillanó fény, s a reményben

újra éledt mélybe zuhant szívem.

Kapaszkodni kezdtem a fénybe,

szivárvány biztató színeibe,

fáradt testem karjaidban pihen.

 

 

Kilenc év együtt. Esküvőnk napja

az ünneplést jutalmul kapja

évről évre, míg csak meg nem halunk.

Nem szégyelljük, hogy boldogok vagyunk.

Éveink számát mi nem emlegetjük,

mert az életet kilenc éve kezdtük

 

EGYETLEN JÓ

 

Egyetlen jó, ha nem vagy egyedül.

Nem tudni miért, ez a jutalmad

sok bajért. Nyoma még lelkemben ül,

és lassan-lassan emléke elhagy.

 

Mindennap küldök fohászt az égnek

a csodáért: társat adott nekem.

Egyszer csak elküldött hozzám téged,

hogy vigyázz rám, és mindig légy velem!

 

Tíz éve egy vénember magánya

irtóztatóbb volt, mint a fájdalom.

Irigykedtem a vadgalamb párra,

ahogy ültek a villanyoszlopon.

 

Megmosolyognak, amikor mondom,

hogy a szívemben egy ifjú lakik,

s gúnyolódnak az öreg bolondon,

kit a szerelem ma is elvakít.

 

 

 HONNAN JÖTT

 

Ahogy a fázós hajnali tenger mögül

előbukkan a Nap fényesen, bíboran,

lelkem repedéseibe örömet hint,

és mint a fű magja a földben, megfogan.

 

 

Honnan jött, hová megy, itt marad-e velem,

egy érzés szorongat a nappali fényben,

ködök, harmatok, párák és álmok nélkül is

elringat-e az elvarázsló szerelem?

 

 

Nézem a hajnali derengést,

ahogy lebontja éji színét a tájnak,

ha álmodott, itt az ébredés, de

engem szívem késztet, hogy álomra várjak.

 

 

A nappali fényes zajok mások,

mint az éjszaka hangos csendje.

Legyőzik-e a boldog álmodások,

vagy mind rejtett magányba menekülne?

 

 

 

 

 

 

EZ ITT A LÉTEZÉS

 

Itt élsz lelkembe égve,

ahogy pecsétjét nyomja az égre

a Nap szünetlen, s ez meg nem szakad

soha, változó napszakok alatt.

 

 

Ez itt a létezés éltető hője,

ami a Napot viszi előre,

és forrón, lázzal fűti szívemet,

hogy mindig csak téged érezzelek.

 

 

 

 AHOGY RÁM NÉZEL

 

Ha együtt játszunk, hagylak nyerni.

Amint te is engem.

Apró örömek élednek

így a szerelemben

Szenvedély heve parázslik

fel a bizalomban,

ahogy rám nézel,

s ölellek karjaimban.

 

 

  

TE ÜZENSZ

 

Te tanítasz felismerni a tavaszt,

a távoli hegyek kékjét,

s amit a messziség rejt,

mindent, ami ott szépség.

 

 

Mert te vagy ott, ahová nézek,

ahol kereslek, sóváran

bámulok, és meg is látlak

álmot hintő napsugárban.

 

 

Érezlek pezsdítő tavaszi szélben,

vidám patak futásában,

és a virágos mezőben,

te üzensz minden virágban.

 

 

 

 

 

 

TIÉD VAGYOK

 

Nincs törvény, se kötelesség,

hogy szeresselek,

s nincsenek árgus szemek,

hogy szerelmem hevét lessék.

 

 

Úgy szeretlek, ahogy egy virágra nézek,

minden érzékem hirtelen

feléled és kitárul feléd,

ahogy virág a méhnek.

 

 

Tiéd vagyok, tiéd,

kiáltom, zengem,

fohászt küldök az égnek,

hogy te is így láss engem.

 

 

 HISZEM MÉGIS

 

Hívőd vagyok.

Mártírod is lennék,

ha miattad

életemet vennék.

 

Utolsó szóm

a te neved lenne,

fogódzkodón

drága szerelmedbe.

 

Elvinném én

magammal az érzést,

és hirdetném

a hű visszatérést.

 

Ami álom

ma még, hiszem mégis,

rád találnom

segít majd az Ég is.

 

 

 

 

 

MILYEN VOLNA

 

Ha titokban szeretnél

és én is titokban szeretnélek,

tudnám-e, mit érzel,

s tudnád-e, én mit érzek?

 

 

Visszajönnének a régi percek,

s felbukkanna-e az első rózsa

emléke, ami oly boldoggá tett,

mert egy fiú hozta a randevúra.

 

 

Nem tudom, milyen volna,

ha sohasem látnálak,

ahogy jössz felém, és én

dadogva mondanám: ez a nő enyém!

 

 

Dadogva mondanám,

ahogy most is mondom neked,

átérezve minden vágyat,

míg valóságnak hiszem a képzeletet.

 

 

  

ADD

 

Add testednek hegyeit, völgyeit,

szédítő lombjait

és nyílásait.

 

 

Add minden érzékedet,

hogy magamat érezzem

általad, és egy legyek veled.

 

 

Tárd magad felém,

ahogy a napnak, szélnek

önfeledten.

 

 

Add magad, ahogy önmagadnak.

Feledd el, hogy mások is élnek.

Én elfeledtem.

 

 

 BÁTORSÁG

 

Ugornék-e a mélybe szavadra?

Másznék-e toronymagasba?

 

 

Ugornék, ha megmentésedre tenném,

toronyban rekedt testedet levenném.

Nem bátorság és nem is értelem

késztetne, egyszerűen miattad tenném.

 

 

Ugrásra kész vad lakik a szívemben,

érzi, ha valamit érted kell tennem.

El sem hiszed tán, milyen fontos vagy nekem,

százszor fontosabb, mint saját életem.

 

 

Ezek a szavak, mint egyszerű beszéd,

viszik el hozzád szívem üzenetét.

 

 

 KI MENEKÜL MEG

 

Ha azt mondom, te,

azt gondolom, én.

Magam sem értem, mi van velem,

hogyan szédít meg így a szerelem.

 

 

Mintha vércserével

élnék, vagy új szívvel.

Nem én vagyok, aki gondolkodom,