AZ ÉRZELEM

 

Az érzelem

soha nem múlik el,

marad vonzás,

vagy épp gyűlölettel telt

féktelen.

 

 

Már ölni kész

indulatok tára,

a bosszúé,

szíved minden vágya

semmibe vész.

 

 

Te magadnak

lehetsz ellensége,

te hitted, hogy

boldoggá tesz végre

a pillanat.

 

 

Kijátszottak,

és te is másokat.

Lehet, hogy ölsz,

szórod az átkokat.

S megbocsátasz.

 

 

ISTEN HATALMA

 

Mi lenne, ha egyik hajnalon,

ahogy tolvajnak az alkalom,

felszívnák a vizet egy csövön,

s kerengene túl a földkörön.

 

Lehetséges volna ez, hogyan?

Tudjuk, Istennek hatalma van,

hisz hány csodájára van tanú,

s az ember sem korlátolt agyú.

 

Amit szóba hoztam, meglehet,

el sem érheti a képzelet.

Mert azt jelentené, hogy vége,

ez várhat az emberiségre.

 

 

 

 

A HORDÁK

 

Négy irányból rontottak

egymásnak a hordák.

Az ok egy dombocska volt,

ahol zászlójukat

majd oszlopra vonják.

 

Minden zászlón egyetlenszó állt: DEMOKRÁCIA.

Csak a zászlók színe volt

más: piros, zöld, sárga, barna.

Vajon melyiknek lesz hatalma?

 

Az aprócska domb

látszólag semmit sem ért,

de valami mégiscsak

volt alatta – arany.

Tudták, aki megszerzi,

örök hatalma van.

 

Ám nem vallották be.

Zászlójukra ezért

mázolták a demokráciát,

s így rontottak egymásnak,

mint dühödt vad hordák.

 

 

 

 

SOK ÖKÖR EGYÜTT

 

Halál a gőgösökre.

Mindegyik falva ökre.

Nem akarnak húzni, tenni,

csak arany szénából enni.

 

 

Amikor az ökör lesz a gazda,

belelökhet ganajba, gazba.

Sok ökör egész csorda,

csapkodó farkukkal vernek orrba.

 

 

Tudjátok, mi a baj? Mi az ökröt

tejelő tehénnek néztük, vödröt

állítottunk alája, hogy fejjük.

S filléreinket is letejeljük.

 

 

 

MOST HALLOM

 

Nem kísér a gazdagok szerencséje,

nem játszottam semmit senki kezére,

míg raktáros és éjjeliőr voltam,

inkább láttam volna magamat holtan.

 

Most hallom, hogy mások mit cselekszenek,

mintha rendelkeznének életünk felett,

bátran elorozzák minden reményünket,

s a sors nem őket, hanem minket büntet.

 

 

 

ÁRUINKAT ADNÁNK

 

Hazafüggetlen honfitársak

jövőnkről naponta döntenek

gőgösen, nincs bennük alázat.

Lent csak mezőt látnak, fönt hegyet,

és mi emberek, ha van testünk,

csak annyi nekik, mintha legyek

döngenének a koncaik felett.

Féregnek néznek, s ez a vesztünk.

 

 

Világfiak, européerek

szorongató markában vagyunk,

kibújni belőle nem lehet.

Egérutat hogyan találjunk?

Mi nem vagyunk jó üzletfelek,

áruinkat adnánk áru helyett!

Mindenünk, ami van, másoké.

S elvárják, hogy azt mondjuk: oké.

 

JÓ LENNE

 

Jó lenne már összefogni,

társat társ mellé hozni,

magyarnak magyarhoz állni,

a közös célt megtalálni.

 

 

 

ITT TARTUNK

 

Nem éreztük, hogy jön a cunami,

hegyomlás, vízözön, sárlavina.

Nem láttunk állatot, embert hullani,

foglalást az adósok házaira.

 

 

A hetipiacok telve voltak

a hazai kertek terményeivel,

volt vevője minden kisboltnak,

s jövője annak, aki termelni mert.

 

 

Aztán egyszer csak minden megváltozott.

Mint szél hordja a parlagfű porát,

nőni kezdtek a hipermarketok,

magukhoz ragadva az élet jogát.

 

 

Itt tartunk. Holtak a gyümölcsöskertek,

üres ólak és a veteményesek.

Gazdáik, akik álmodozni mertek,

felfogni sem bírják, miért vesztesek.

 

 

 

 

DÜHÖDT EBEK

 

Dühödt ebek járnak közöttünk.

Bármelyik bármikor belénk marna.

Minden marással nő a hatalma,

s ha közülük egyet-egyet lelöktünk,

biztat másokat, hogy keljen agyarra.

 

 

Vajon a politikus milyen ember?

Nem is forradalmak vezére?

Hátulról támad, szembenézni nem mer,

gyűjtöget, mint hangya a télre,

és rátapos a többiek kezére.

 

 

 

Mindenki lehet politikus ma már,

ha tud hazudni, s akárkit átver.

Hívőt még a legaljasabb is talál,

ha csalás, sikkasztás a pártelv.

A mocskos folt is hasonló foltra vár.

 

 

Dühödt ebek vannak közöttünk,

arany szobában, bíbor széken ülnek,

ugatásuk mérgezett hegyű dárda,

soha senkin nem könyörülnek.

Ám magát velünk mind szembetalálja

 

 

 

 

LEVEGŐT

 

Adagolóból szívom az oxigént

óránként, mikor már fulladok,

mindegy, hogy nyár hevít, szél zenél,

a létezéshez kevés vagyok.

 

Zsebemben hordozom a műanyag pipát,

életemet mentő kétszáz lélegzettel,

este pedig sóbarlanggá varázslom át

a szobámat lélegeztető gépemmel.

 

És mégis muszáj élnem, mert látnom kell,

ahogy a kiszolgáltatottságból magára lel

ez a nép, és nemet mond, ha nemet kell,

de a szabad és szebb jövőre igennel felel.

 

 

 

 

EMLÉKEZTETŐ

 

Édes hazánk soha sem mostoha,

még ha beteg is, rosszul megy sora,

ne hagyd el, csak te segíthetsz,

senki más, te vagy a fia.

 

 

 

SÓ-SHOW

 

Azt mondja a hatalom,

aki most van hatalmon:

Havas utak sózása tilos!

Ez a parancs csak azért kínos,

mert nem lehet betartani.

A sózók nem tudják másvalami

anyaggal pótolni a sót.

A közlekedők sínylik meg ezt a show-t.

Olyan ez, mintha parancsba kapnák

az eddig csak babot főző konyhák,

hogy ezentúl babot főzni tilos,

de mást nem adnak helyette most.

Ezért hát ömlik a só az útra,

s mindenki mormolja: mea culpa.

 

 

 

 

JELENTSD

 

Akárki vagy, nyomogasd csak

a beárulós gombokat,

hogy itt meg ott én azt mondtam:

ez egy ilyen, az egy olyan.

Jelents fel bármilyen okon,

a feljelentő gombokon.

 

 

Ha bíznak az árulóban,

mint a gáttalan folyóban,

mint az elhúzódó perben,

elfeledt ígéretekben,

te csak nyomogasd a gombot:

hogy mit írok és mit mondok.

 

 

 

HOGY VIDÁMNAK LÁSS

 

Amikor beteg vagy, meghalok.

Azt ígértem,

lehozom neked a csillagot.

De látnom kell,

mit érnek a szerelmes dalok,

az ígéretek,

szóban és dalban.

Nem segíthetek

rajtad, amikor ilyen baj van.

 

 

Hogy vehetném át fájdalmadat,

a kínokat,

s mint régen, nevetni lássalak.

Szenvedésed

húsomban érzem, szívemre csap.

És csak mosolygok,

hogy vidámnak láss,

mert közös a mi

életünk, jövőnk s a gyógyulás.

 

 

 

 

 

IMA

 

Istenünk,

légy velünk.

Adj nekünk erős hitet:

élni a szenvedésben,

minden bajnak kitett

testünk börtönében.

 

 

Istenünk,

légy velünk.

Add, hogy higgyünk benned.

Ne engedj, hitetlennek

lennünk, mert csak addig élünk,

míg benned van reményünk.

 

 

 

GYÁSZ

 

A gyásztól már-már a

Oldal: HOGYAN BÍROD VI. FOLYTATÁS
HOGYAN BÍROD PÁLFALVI NÁNDOR VERSEI - © 2008 - 2026 - garaboncias.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat