OLVASÓI KRITIKA

Gyász és szerelem

Harmati Edina   |   2011. június 06. 21:03   |   megtekintve: 244

A költő elvesztette a legfontosabbat, amit egy férfi csak elveszíthet: feleségét.

Pálfalvi Nándor költészete és művészete számomra eddig ismeretlen volt. De amint kezembe vettem verses kötetét, melynek címe: Nézz meg jól a fényben, újra rádöbbentem: az irodalom megannyi kincse vár még arra, hogy felfedezzük!

Amikor a könyvesboltban sétálgattam, legelőször a kötet borítójára lettem figyelmes. A könyv tengerkék bársonyba volt burkolva, melyet aranyszínű betűk díszítettek. Hívogatta tekintetem, és amikor kezembe fogtam, még nem tudhattam, hogy egy gyöngyszemet tartok markomban. Bevallom, hogy elsősorban szépsége miatt vettem meg. Úgy gondoltam rá, mint egy műtárgyra, amely majd szekrényem polcát fogja díszíteni.

De nem bírtam szabadulni a gondolattól: vajon a megnyerő külcsín ugyanolyan belsőt is rejt? Így hát belelapoztam...

Már az első vers olvasása után tudtam: a kötetet a veszteség, az üresség, a remény és a bizonytalanság érzéséből született. A költő elvesztette a legfontosabbat, amit egy férfi csak elveszíthet: feleségét, aki egy személyben testesítette meg a gyermekkori szerelmet, szerető hitvest, hű társat, örök barátot.

Gyönyörűen, kezünket és tekintetünket óvatosan vezetve avat be minket a lírai én a lelkének legmélyebb és legféltettebb titkaiba. Olyan őszintén vall a szívében hömpölygő érzelmekről, mintha csak saját tükörképének, saját lelkiismeretének panaszolná azokat. Mintha titkos naplót olvasnánk, amelyben nincsenek üres kifogások, nincsenek mentegetőzések, csak a valóság van.

A verseket olvasgatva bebizonyosodik: meghalni könnyebb, mint elviselni azt, hogy valaki meghal. Az űr, amelyet egy szeretett személy elvesztése okoz azokban, akiket itt hagy, mélyebb, mint a sír, ahol a halott porrá lett teste pihen.

Ahogy egy ember, amikor szembesül azzal, hogy életének hamarosan vége szakad, úgy a gyászoló személynek is meg kell küzdenie a svájci orvos és tudós, Elisabeth Kübler-Ross által a halál öt szakaszának nevezett fázisokkal. Ezek a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és a beletörődés. 

Mindenki, aki már valaha is átélte egy szeretett személy halálát, tudja: olyan, mintha szívének egy darabját szakították volna ki testéből. Nem érti, miért kellett mindennek megtörténnie. Nem érti, miért éppen azzal a személlyel történt mindaz, ami történt. Nem érti, amikor azt mondják neki: majd az idő minden sebet begyógyít. Valóban így volna? A múló idő gyógyír minden fájdalomra? De mennyi idő kell hozzá? Annak a halála után, aki az életet jelentette a hétköznapok szürke pillanataiban, milyen hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra mosolyogjunk? Hol ér véget a gyász időszaka, és mikor engedhetünk utat annak, hogy végre saját magunkkal is törődjünk?

Pálfalvi Nándor kötetének lírai alanya ugyanis nemcsak arról vall, hogy elveszítette feleségét, hanem megmutatja nekünk, hogy létezik kiút a gyászból. Az ember nemcsak egyszer szerethet életében, és nemcsak egy személy szeretheti. Ő megpróbált tovább élni, bár szerelme halála után még az ébredés is gyötrelem volt: „Már nem is alszom, csak forgolódva várom, míg felkelhetek, számra szorítom a kezem, hogy ne üvöltsem: Minek!"

Hosszú idő kell ugyan hozzá, de újra rátalál a szerelem. De ez már nem a fiatalkor bűn nélküli, tiszta érzése, hanem a tiltott gyümölcs élvezete. Ugyanis férjes asszonyt szeret. A nő őrlődik közte és férje között, míg a beszélő a lelkiismeretével csatázik. Bűntudatot érez amiatt, hogy jóval idősebb szeretett asszonyánál. Esze bármennyire is tudja, hogy nem jól cselekszik, és a társadalom is rosszallóan néz kettőjükre, lelke és szíve mást mond: epekedik azért, hogy birtokolhassa szerelmét. Versei útján győzködni a nőt, aki képtelen régi és új élete között dönteni: „Én voltam örök Napod... S most a Holdat választanád újra, ha nem is melegít?" Miért nem hagyjuk ott a járt utat a járatlanért? A bldogság néha ott vár minket, akár egy karnyújtásnyira, ahol nem is gondolnánk...

A kötet elolvasása után értettem meg csak igazán az előszó gondolatát, amelyben Sipos Tamás vall a könyvről: „Olyan volt, mint első találkozásom a szerelemmel, felidézte azt a régi örömöt bennem."

Minden egyes vers sajátos érzéseket ébreszt az olvasóban, és kérdések lavináját indítja el. Miért vagyunk mégis félszegek, amikor a szerelemmel találkozunk? Miért érezzük néha úgy, hogy minket senki sem szeret? Miért hajszolunk anyagi javakat, amikor elhanyagoljuk a körülöttünk lévő embereket? Miért nem használunk ki minden egyes percet, hogy azokkal, legyünk, akiket valóban szeretünk? Miért nem látjuk meg ebben a zűrzavaros világban, hogy az egyetlen menedék: a szerelem?

 

 

VITA AZ ÉN és TE CÍMŰ REGÉNYRŐL

  

(Egy diakónusként bemutatkozó   Olvasó  alkalmi interjúalanya voltam: P.N.)

DIAKÓNUS:  A közelmúltban jelent meg Pálfalvi Nándor ÉN és TE című nagy vihart keltett könyve. Egy előzetes reklámszövegben ez áll:

Pálfalvi Nándor ÉN és TE című regénye, a Teremtéstől követi a Menny és a Föld sorsát. Élő és képzelt szereplőkkel, az utóbbi idők legizgalmasabb regényében, drámai felismerések és történetek tárják az Olvasó elé, a másként képzelt Bibliát,  az Ó - és Újszövetséget, és a mai kor döbbenetes helyzetét, egy pusztulásra ítélt Emberiséggel, és egy haldokló bolygóval, a Földdel.

erész feladatra vállalkozott a negyvenkét kötetes  író, amikor ilyen mű megírására szánta el magát. A könyv szinte az első mondatától tagadást fejez ki a Teremtés, az élet és a halál utáni lét, eddigi elképzeléseivel szemben, amely vagy a Minden újragondolását kívánja, vagy egyszerűn egy újabb bibliakritika   megjelentetésétől van szó.

Azt gondoltam, ezt magával az íróval vitatom meg, és felteszem neki a könyv olvasása után, a bennem megfogalmazódó kérdéseket.

D: Nem érzi úgy, hogy Ön meggyalázta a katolikusok hitét?

P. N.: A katolikusok hitét akkor gyaláztam volna meg, ha őket gyalázom meg. Ha a könyvemben tagadnám Isten létét.

 D: Igen, de Ön meghamísította a Bibliát.

 P.N.: Meghamisítani csak azt lehet, ami valóságos és tényszerű, bizonyítottan létező. Ezt sem Istenről, sem a Biblia állításairól nem lehet elmondani.

D: Az emberek hisznek ebben az egész világon, ön a hitükben sértette meg ezeket a százmilliókat.

P.N.: Amit megírtam az ÉN és Te című regényben, az ugyanúgy fikció, mint a Biblia, mint Isten és az Ördög létezése. Ebben hinni lehet, de kétezer év óta jóval több kétkedője volt ennek a vallásnak, mint híve. 

D: A katolikus Egyház hallatlan méretben növekedett kétezer év óta.

P.N.: Ezt elismerem. Nem is kívánom szóba hozni a körülményeket, a nemzetek, államok születési, fejlődési szakaszait, amelyek gyakran élveztek előnyt abból, hogy egy harcias (és egyre nagyobb gazdasági és politikai hatalmat megszerző) vallás hívei lehettek. Azt azonban mégis csak meg kell említeni, tényként, hogy a katolizálás, nem volt mentes az erőszaktól.

D: Ez tény, de attól még tiszteletben kell tartani az egy istenhitet.

P.N.: Minden hitet tiszteletben kell tartani. Bár ezeket nem mindig jellemzi az önkéntesség. Mindig verseny folyt a hívőkért. A kereszténység hajnala egy pünkösdi nap volt Jeruzsálemben. Azóta kétezer év telt el. A kereszténység azonban az elmúlt kétezer évben nem tudott többségi hitté válni: a világ összlakosságának a nagyobbik fele, az egyháztörténészek szerint, minden korban nem kereszténynek számított, és az elkövetkező húsz évben száz emberből kevesebb lesz a keresztény, mint az elmúlt száz évben bármikor.

 A Hetek VIII. évfolyamának egyik tanulmányából idézek:
„Ha az egyes vallások növekedési ütemét vetjük össze, a muzulmánok jelentős térhódítása figyelhető meg, hiszen az iszlám követőinek száma évente 2,11 százalékkal nő, szemben a keresztények 1,27 százalékos gyarapodásával. A nem katolikus keresztények száma Latin-Amerikában az összlakosság számánál legalább ötször nagyobb ütemben nő. Ennek a nem katolikus növekedésnek a 90 százaléka pünkösdi hívő. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2010-re öt vagy hat olyan ország lesz Latin-Amerikában, amelyek lakossága többségében pünkösdi vallású lesz. Más országokban a nem katolikusok aránya 30-40 százalékra növekszik. A World Christian Database adataiból az is kiderül, hogy a kereszténységnek van egy olyan ágazata, amely abszolút értelemben is a leggyorsabban fejlődik a világon. Ez pedig a „független karizmatikusok" száma, amely a muzulmánokat meghaladó mértékben, évente 2,17 százalékkal gyarapodik. A keresztény spektrum másik végén az alig növekvő, vagy éppen csökkenő számú felekezetek állnak: az ortodoxok, az anglikánok és a tradicionális protestánsok. És természetesen a többi világvallást hasonlóképp megosztják az alaphitet tagadó és új isteni eszményeket kereső vallási közösségek"

D: Vagyis a szekták. Ön azt gondolja, hogy ezen egy parányit is múlik az isteni igazság.

P.N.: Én nem a szektákba menekülőkről beszélek, mert egyértelmű, hogy lelkileg testileg kihasználják őket.

A szabad szellemű, és a hit erejét valóban érző emberekhez akartam szólni. Mert ahogy a hit felemel, úgy elvakultságba is sodorhat, és mindkettőt meg is teszi. Mert az egyének sorsa, társadalmi körülményei, vagy egyiket, vagy másikat támogatják.

Nem istenellenes könyvet írtam, senki nem lesz az elolvasása után az Ördög híve. Mert akkor már most is az. Ez a történet igyekszik új megítéléssel foglalkozni a Teremtéssel és az azóta megismert bibliai világgal. Elsősorban a ma (mondjuk egy-két száz éves időszakának) múltbeli tényeit, és a várható szörnyűségeit kívántam felmutatni, a mindenek felett való hit, és valóság szembeállításával.

D: Ön hisz Istenben?

P.N.:Erre a kérdésre, úgy gondolom, a regényemben megadtam már a választ.  Ahogy minden gondolkodó ember, én is szükségesnek tartom egy felettünk lévő szellem gondoskodását, és azért is éppen az egy istenben hívők számára írtam ezt a történetet, amelyben az egyetlen lehetséges - és hitünk által - létező Isten, elhagyja a bűnös világot. Az ember egyetlen lehetősége az életre, hogy higgyen annak értelmében. A vallások ezt egy szerető lény létezésével segítik, megígérve, hogy ez a halálunk után is így lesz.

Azért nem mondom, hogy ez bizony az emberiség félrevezetése, mert egyetlen halott sem jött még vissza csalódottan. Igaz, hogy elégedetten sem, igazolva a vallások állítását. Ez a helyzet késztetett arra, hogy megírjam az ÉN és TE című regényemet. És azt gondolom, hogy általa jobbak lesznek az emberek, jobban hisznek önmagukban, mert nincs más, akiben bízhatnának.

Amikor az ember felrobbantotta az első atombombát egy hatalmas város fölött, bármilyen istennek, aki a jóságot és a szeretet várta el teremtményitől, be kellett látnia - a sok évezredes tapasztalata alapján, - hogy az ember menthetetlen. Különösen, mert nem csak saját magát, de ahol él, a Földet is lakhatatlanná teszi. Minek kellene egy félig elpusztult, lakatlan bolygó Istennek.

 D: Ezek többé-kevésbé elfogadható megállapítások. De ön, nem látja túl sötéten az emberiség és a Föld jövőjét?

P.N.: De igen.

D: És miért kell ezt megosztani másokkal?

P.N.: Nem megosztom, csak - sokakhoz hasonlóan - szeretném erre felhívni az embertársaim figyelmét.

2009

 

                               ***  

A KIADÓ reagálása a Diakónus nevű Olvasó kérdéseire

és vádjaira.

 

Diakónus a szeretetre épülő Katolikus Egyház, illetve a katolikus vallás szemszögéből bírálta az ÉN és TE című Pálfalvi regényt. Holott az író egy nagy reményt keltő Egyház kétezer éves múltját elemezte, és nem tagadhatta, hogy ez az Egyház és vallás képtelen volt megakadályozni az Emberiség mind gonoszabbá válását, az ember-ember által való kiszolgáltatottságát. A különféle csábító jelszavak hatását, amelyek gonosz, önző, kapzsi és elnyomó rendszerek, eszmék hatalomra jutásához vezettek: kommunista, fasiszta, náci, és más bűnös istentagadó uralmak születéséhez, háborúkhoz, milliók szenvedéséhez és elpusztításához.

Ezek a dolgok mind szerves részei a történetnek. És kijelentem, hogy Pálfalvi Nándor ÉN és TE című regényében egyedüliként vizsgálta ennyire összefüggően a világ eszméit és azok következményeit. Ezt a regényt mindenkinek olvasnia kellene, mert ebből számomra még az is kiderül, hogy Isten volt az első rasszista, mikor a világ teremtményei fölé emelte az embert, az Emberiség népei közül pedig egyetlen-egyet választott ki saját népének.

 

2009.

 

                                                                      DR. D. Z.                                                       

 

 

Oldal: KRITIKÁK
HOGYAN BÍROD PÁLFALVI NÁNDOR VERSEI - © 2008 - 2026 - garaboncias.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat